A XIX. században és a XX. század első felében Csákvár jelentős kézművesipari központ: elsősorban fazekasságáról vált országosan ismertté. Falucsúfolója is elárulja a területi munkamegosztásban betöltött szerepét: Csanakos Csákvár, csanakosok, köcsögösök.

A csákvári fazekas főcéh alá tartozott az egész Vértes vidék valamennyi fazekasmestere, akik Száron, Válon, Lovasberényben, Zámolyon, Gánton, Magyaralmáson, Bodajkon, Csókakőn, Móron és Pusztavámon dolgoztak.

A szabad tűzön főzésre használt edény volt a fő termékük. Az edénykereskedők ezeket a fazekakat vitték a legtávolabbra, a Dunántúlon a Dráváig, sőt Szlavóniába is, az Alföldön a Duna–Tisza közére. Belülről mindegyik mázas volt, és felül, a szájánál mázba mártották. A hegyes fenekű fazék lehetett mázas vagy mázatlan külsejű. Utóbbi a paraszt- vagy vászonfazék. A mázas függőleges csíkokkal készült, ez volt a híres csákvári csíkos fazék. Legjellegzetesebbek a háromszínű mázzal csíkozottak: váltakozva zöld-, sárga- és sötétbarna mázzal eresztettek függőleges csíkot a fehér alapú fazékra, majd színtelen mázzal öntötték le. A csíkok helyén tehát kétszeres a máz amely megdrágította az edényt, de szebbé, mutatósabbá tette.